KEDVENCEINK A RÉGMÚLTBÓL
Ünnepek környékén az ember sokkal fogékonyabb a nosztalgikus beszélgetésekre, élményekre. Így vagyunk ezzel mi is, s jelen hírlevelünk szerkesztése közben egy-egy játékról eszünkbe jut a saját gyerekkorunk. Például sokszor hallottam édesapámtól, hogy „már ez sem olyan mint régen”, s jó három évtizeddel később már értem mire is gondolt. Többségünk még a ’80-as években volt óvodás, és emlékszünk még a szocializmus „remekműveire”. Szinte tódulnak az emlékek, mi minden sorakozott akkor a játékospolcokon, s kinek mi volt a kedvence. S ha már régi jó játékokat elevenítünk fel, megkerestük a modern változatukat, melyekre talán még Ön is emlékszik.
A szerző legkedvesebb játéka, amely az oviba is minden nap elkísérte a Moncsicsi volt. Ott viszont már ő volt a kukta a konyhasarokban, vagy szerény doktornéni. Mert a sebész egy nagyhangú fiú volt, aki a konyhakészletből elcsent műanyag késsel műtötte sorra csoporttársainkat.
Időnként, édesapám hozott egy puzzle-t, amit együtt rakosgattunk hetekig. Persze akkor még nem volt puzzle ragasztó, és valamilyen kenőfejessel ragasztottuk. A szomszéd fiúval sokat LEGOztunk, az unokaöcséméknek pedig már volt Nintendojuk. Még emlékszem a nagy kedvencre, amely Dévényi Tibi bácsival a televízióban is ment: a Super Mario. Pár évvel később kaptam egy Gameboy-t ezzel a játékkal. Még létezik a játék is és a kézi konzol is, csak már másképp hívják. A bátyám focizni szeretett, no és persze mindig a horgászaton járt az esze. Télen, mikor egyiknek sem kedvezett az időjárás, akkor már azt tervezgette, hogy mekkora halat fog fogni. Akkor még a tél is más volt, volt pl. hó. Már novemberben sóhajtoztunk, hogy eshetne már, lehetne szánkózni! 1987-ben meg is lett a sok áhítozás eredménye, akkora hó volt, hogy akkor meg azért nem lehetett szánkózni. Hétfőnként nem volt tévéműsor, de mi mégis alig vártuk a hétfőket, mert ilyenkor előkerült a diavetítő a szekrény aljából. Kisiskolás koromban pedig már hódított a Barbie baba.
Külsős szerkesztőtársunk még a ’70-es évek gyermeke, gyerekkorából két dolog maradt meg, amit mai napig is őriz: egy Wartburg típusú, kék-fehér, szirénás, távirányítós rendőrautó, és az a bizonyos szovjet készségfejlesztő játék, amely fém alkatrészekből, villanymotorból és kerekekből állt, és a legkülönfélébb dolgokat lehetett belőle megépíteni. Azért ő legtöbbször darut épített belőle. Ezen kívül a mesekönyveit tette el gondosan a következő generációnak. Karácsonyi emlékeiből megemlíti, hogy amíg a család nagyja a feje tetejére állította a lakást, addig legjobb barátjával és a kutyákkal órákat sétáltak a Duna-parton.
Szerkesztőségünk legifjabb tagja már a rendszerváltás után született, nem emlékezhet a lábbal hajtós Trabantokra, Moszkvicsokra és Zaporozsecekre. Akkoriban szintén nem volt már fa építőkocka, de szerencsére manapság ismét gyártják. Klasszikus óvodai építőjáték még a sok színes, különböző méretű korong. Viszont a kedvence ma is létezik, a Találd ki című játék a Hasbrotól. Erről rögtön eszünkbe jutott a másik nagyon népszerű Hasbro játék, amit már annyit reklámoztak a tévében, hogy aki nem ismerte, az talán nem is ezen a bolygón élt. Igen, a Twister. Sokat bringázott kiskorában. Ó, igen, az örökzöld Kemping kerékpár most éli második gyerekkorát! Akkoriban hamarabb tanultunk meg biciklizni, mert még nem voltak műanyag lábbal hajtós járgányok. Az oviban volt viszont gokart és fából készült öltöztetős baba.
Kollégánknak rengeteg játék jut eszébe hirtelen, nem is igen tudna kiemelkedő kedvencet mondani. Sok társasjátéka volt, a kedvencek között volt a Gazdálkodj okosan!, és a Scrabble. Neki is volt konzol,SEGA Megadrive és természetesen Sonic. Bár szabadidejét inkább a jó levegőn gördeszkázva töltötte. Pár kedves darabot ő is megőrzött az utókornak, Rubik Ernő Bűvös kockáját, egy kedves DUPLO figurát, a társasokat, kedvenc regényét, a Végtelen Történetet, és a focilabdáját.
Másik kolléganőnk egész arzenált tartott dinoszauruszokból, melynek egyes példányai ma is fellelhetők. A ’90-es évek népszerű játékaiból is felrémlett a sütibaba, a Polly Pocket, az oviban pedig a tüsivel és a mágneses építőszettekkel játszott szívesen. Tesójától megörökölte a GI Joet is.
Mire mindezt lejegyeztem már arról folyt a beszélgetés, hogy ki mivel szeret játszani ma, mit kapnak a gyerekek a fa alá.
Legtöbbünk társasjátékozni szeret, van akinél még az eredeti Police 07 is labdába rúg olykor. A kártya, a Catan nálunk is gyakran előkerül. Külsős kollégánk terepasztalt szeretne H0-ás modellekkel, de persze csak akkor, ha a Jézuska hozza, mert az ára elég borsos ahhoz, hogy csak álmodozzon róla. Kislánya takarítószettet kap, hátha így nem kell mindig keresni a partvist. Van, aki minden alkalmat megragad, hogy homokvárat építhessen, vizesárokkal, bástyákkal, meg mindennel, mint gyerekkorában, van aki hintázni szeret mai napig is. Talán erre mondják, hogy örökifjú. Nálunk a gyerekek kisasztalt padokkal és rajzeszközökkel, 1-1 Anne Geddes babát, babakocsit babával és projektoros, valamint kedves figurás éjjeli fényt találnak majd a fa alatt. Szerkesztőtársunk pedig egy minőségi RC járgányra vágyik, persze ez már a felnőtt játék kategória.