Konzol körkép – hogyan játszunk ma?

Az utóbbi időben ugyan virágkorukat élik a retro konzolok, mi most mégis inkább a mai korszak éllovasait vesszük nagyító alá. Sőt, abból is leginkább a játékokat és néhány igazán jól sikerült kiegészítőt, amivel minőségi kikapcsolódássá válhat egy-egy jól megválasztott játék.

Wii, PS, Xbox

A Nintendo nem különösebben izmos konzolját a mozgásérzékelő, a Wii Remote tette naggyá. 2006-os megjelenésekor óriási sikerrel debütált több kontinensen, és nagyon igaznak bizonyult az a kijelentésük, hogy nem versenyezni szeretnének a többi konzollal, csupán szeretnék meggyőzni az embereket, hogy játsszanak. Sikerült. Újabb sikerszériának ígérkezik a Switch, és a Switch Lite is. Gameboy új köntösben? Dehogy! Nem lehet panasz rá semmilyen tekintetben, egy igazi zsebkonzol született.

A Remote alap ötletét gyorsan átvette a Microsoft is, náluk Kinect néven fut, valamint a Sonynak is van hasonló, az Eye Cam. Lényegében a 3D mozgásvezérlés nem igényel más kiegészítőt, mint saját mozdulatainkat. Az alap ötlet pedig azért született meg, hogy azokat is játékba hívja, akik a vezérlők és kombinációk bonyolultsága miatt eddig meg sem közelítették a játékgépeket. A Nintendo ezzel egy olyan réteget vonzott be a potenciális vásárlók sorába, akik eddig is a kispadon ültek. Mindezt anélkül, hogy bárkivel versenyeznie kellett volna. Ügyes, nagyon ügyes. A mozgásérzékelőt támogató játékokkal Dunát lehet rekeszteni már manapság, és elég széles a kínálat kategóriánként is. De lássunk be, a sport, platform és kaland játékokon túl azért ott vannak például a komolyabb szimulátorok, amikhez bizony kötelező a célszerszám.

A vezetés élménye

Gran Turismo 4ever. A GT 1997-es megjelenése óta a Sony egyik legkelendőbb játéka: több, mint 80 millió példány kelt el belőle. Szerintem túlzás nélkül elfogadhatjuk, ennyi ember nem tévedhet. A teljesebb játékélményhez vásárolhatunk hozzá egyszerűbb kivitelű kormányt a Logitechtől, vagy komplett játékülést a Playseat műhelyéből. Az F1 száguldó cirkusz a már sokszor bizonyított Codemasters nevével forr össze. Persze ha nagyobb járgányra és némi változatosságra vágyunk, akkor jó szívvel ajánlom az Euro Truck Simulator 2-t, mely már jópár kiegészítőn túl van, de népszerűsége töretlen. Ez utóbbi picit kilóg a sorból, mert csak PC/MAC kiadásban érhető el, az SCS-nél nincs tervben konzolos kiadás.

Egy kis sárdagasztásért nem kell gumicsizmát húzni, a Codemasters lenyűgöző látványt adott a konzolosok kezébe: a Dirt Rally 2.0 a legendás Colin McRae Rallyból és a Dirt Rallyból gyúrt igazán szépen kidolgozott és változatos játékot. A sárdagasztás hagyományos módja ha traktort szeretnénk vezetni, vagy munkagépeket kezelni.

És ha még mindig nagyobbra vágyunk, akkor itt van a TSW Train Sim, amelyben változatos szerelvényeket vezethetünk változatos körülmények közepette.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Kinek ne tették volna fel a kérdést kiskorában? S a válaszok között gyakran elhangzott, hogy buszsofőr, pilóta, tűzoltó. Persze lehet vezetni metrót is, de annyira sablonos, unalmas, és felejthetőre sikerült a játék, hogy meg sem említem. Ha átnyergelünk Androidra vagy iOS-re, akkor találunk még nyomozós játékot, alakíthatunk rendőrt és persze mentőzni is lehet. De ezek legfeljebb arra elegendőek, hogy ha hosszú a sor a postán, akkor eltereli a figyelmünket a vásárlásról. Néha még fellelhető a CSI nyomozós sorozat egyik-másik része, de ezek közül már egyik sem mai darab.

A legőrültebb szimulátorok

Annyi mindent lehet szimulálni már manapság, hogy biztosan mindenki talál magához való játékot a szimulátorok között. Emlékszem még a Commodore 64-es időkre, mikor lehetett repülni, Forma 1-es autót vezetni, motorozni. Nagyjából ennyiben ki is merültek a lehetőségek. Akkor még nem a szimulátor kategóriába sorolták egyik kedvenc játékomat, a Tappert, ahol egy kocsmárost alakítunk. A játék nagyjából annyira volt bonyolult, mint egy ácskapocs. Lényegében józansági foktól függetlenül egyre agresszívebbé váló szeszkredenceket kellett sörrel kiszolgálni. Az elázott társaság a szintek emelkedésével lett egyre nagyobb létszámú és egyre türelmetlenebb. Hogy manapság van-e jó kocsma szimulátor annak nem sikerült a végére járnom, de gyanítom nincs is túl nagy szükség rá. Mivel ezt elég könnyű élethűen szimulálni, elég csak a sarokig sétálni. Igaz, ebben az esetben csak a pult másik felére kerülhetünk. Ha valaki szereti a tycoon-féléket, akkor itt van egy.

Nem épp a repülés hagyományos módja, de kipróbálhatjuk hogyan boldogulnánk szorgos méhecskeként a mindennapokban. A Goat Simulator  már nem épp friss darab, de vicces, a főhős kecske bőrébe bújva fedezhetjük fel a világot.

Óriási népszerúséget vívott ki magának az Overcooked, ahol szakácsként kell megállnunk a helyünket. Máris itt a konkurens belső nézetes Cooking Simulator. A grafika inkább képregény szerű, de a játékmenet realisztikus és élvezhető. Bármit megtehetünk benne, amit otthon, vagy egy nagykonyhán. Igen, fel is robbanthatjuk. De azért elég gáz, hogy se konyhalány, se takarító, s ha paradicsommal célba dobunk, akkor nekünk kell feltakarítani.

Fokozhatjuk még a dolgot, részemről az elmebeteg alkotások közés sorolnám a Steamen már elérhető Bum Simulatort. Csövesként élhetjük szerény, de izgalmakban bővelkedő életünket. A trailert megnézve bátran mondhatjuk, igen, ez egy Anti Sims, amelyben nem éppen “Szépkellemesből” indulva kell létfenntartanunk.

Csemege az idei jelöltekból

A The Game Awards jelöltjei közül az egyik legnagyobb idei siker játék a Death Stranding. Nem meglepő, hogy az emberiség megmentéséért kell dolgoznunk, csak éppen nem mindennapi megközelítésben. A kezdetben unalmasnak ható játék apránként épül fel, de ha figyelmesen sodródunk együtt a történettel, akkor minden egyes cselekmény kibontakozását várni fogjuk.

Esélyes még a Resident Evil 2 Remake is. A vártnál is borzongatóbb hangulatú, félelmetesen életszerű grafikájú játékhoz immár pályaszerkesztő is jár. Feltűnnek régi ismerősök még a Resident Evilen kívül, itt van pl. A Call of Duty Modern Warfare és a Devil May Cry 5 is.

Nehéz letenni ezeket a játékokat, mert izgalmas kalandokat ígérnek. De semmi gond. Idén október 10-én megjelent az új Nintendo Switch. Ha már az ajtóban áll a család, csak vegyük ki a dokkolóból és a 4,5-9 órányi üzemidővel bíró akkuval utazás közben is élvezhetjük a rohamosan bővülő játékkínálat darabjait. Ez a Switch ugyanis akár egy alakváltó, kézi konzollá alakul.

Reméljük, hogy videójáték kínálatunkból mindenki talál kedvére valót, s ha az új játékokhoz megérett a régi konzol a cserére, akkor most érdemes körülnézni, kedvezőbb árakat is talál és persze bőven odaér még karácsony előtt, ha még a napokban megrendeli.

Tartalmas szórakozást kíván az Olcsóbbat.hu csapata!

Játékok régen és most

KEDVENCEINK A RÉGMÚLTBÓL

Ünnepek környékén az ember sokkal fogékonyabb a nosztalgikus beszélgetésekre, élményekre. Így vagyunk ezzel mi is, s jelen hírlevelünk szerkesztése közben egy-egy játékról eszünkbe jut a saját gyerekkorunk. Például sokszor hallottam édesapámtól, hogy “már ez sem olyan mint régen”, s jó három évtizeddel később már értem mire is gondolt. Többségünk még a ’80-as években volt óvodás, és emlékszünk még a szocializmus “remekműveire”. Szinte tódulnak az emlékek, mi minden sorakozott akkor a játékospolcokon, s kinek mi volt a kedvence. S ha már régi jó játékokat elevenítünk fel, megkerestük a modern változatukat, melyekre talán még Ön is emlékszik.

A szerző legkedvesebb játéka, amely az oviba is minden nap elkísérte a Moncsicsi volt. Ott viszont már ő volt a kukta a konyhasarokban, vagy szerény doktornéni. Mert a sebész egy nagyhangú fiú volt, aki a konyhakészletből elcsent műanyag késsel műtötte sorra csoporttársainkat.
Időnként, édesapám hozott egy puzzle-t, amit együtt rakosgattunk hetekig. Persze akkor még nem volt puzzle ragasztó, és valamilyen kenőfejessel ragasztottuk. A szomszéd fiúval sokat LEGOztunk, az unokaöcséméknek pedig már volt Nintendojuk. Még emlékszem a nagy kedvencre, amely Dévényi Tibi bácsival a televízióban is ment: a Super Mario. Pár évvel később kaptam egy Gameboy-t ezzel a játékkal. Még létezik a játék is és a kézi konzol is, csak már másképp hívják. A bátyám focizni szeretett, no és persze mindig a horgászaton járt az esze. Télen, mikor egyiknek sem kedvezett az időjárás, akkor már azt tervezgette, hogy mekkora halat fog fogni. Akkor még a tél is más volt, volt pl. hó. Már novemberben sóhajtoztunk, hogy eshetne már, lehetne szánkózni! 1987-ben meg is lett a sok áhítozás eredménye, akkora hó volt, hogy akkor meg azért nem lehetett szánkózni. Hétfőnként nem volt tévéműsor, de mi mégis alig vártuk a hétfőket, mert ilyenkor előkerült a diavetítő a szekrény aljából. Kisiskolás koromban pedig már hódított a Barbie baba.

Külsős szerkesztőtársunk még a ’70-es évek gyermeke, gyerekkorából két dolog maradt meg, amit mai napig is őriz: egy Wartburg típusú, kék-fehér, szirénás, távirányítós rendőrautó, és az a bizonyos szovjet készségfejlesztő játék, amely fém alkatrészekből, villanymotorból és kerekekből állt, és a legkülönfélébb dolgokat lehetett belőle megépíteni. Azért ő legtöbbször darut épített belőle. Ezen kívül a mesekönyveit tette el gondosan a következő generációnak. Karácsonyi emlékeiből megemlíti, hogy