Festőecsetek olcsón! | Teddy hengerek többféle méretben | Falfestékek minden színben
Az ősz érkezése egyúttal magával hozza a lakásfelújítások időszakát is, melyeket a nagy hőség elmúltával mindenki igyekszik megejteni, hogy mielőtt még ránk köszönt fagyos mínuszaival a tél, elkészüljön. De vajon ki hogy csinálja? Egyedül, vagy segítséggel? Hogy az olcsóbb? És ami olcsóbbnak tűnik, az a végelszámolásnál tényleg az is marad? Megkérdeztünk két családot, akik friss élményekkel és tapasztalatokkal a tarsolyukban válaszoltak kérdéseinkre.

Minden, amire szükséged lehet a festéshez >>

Flóráék a felújítás jellegétől teszik függővé, hogy magunk csinálják-e vagy inkább szakemberre bízzák a munkákat:
„Amit lehet, megcsinálunk önerőből, mert úgy olcsóbb, de a bonyolultabb munkálatokat mesteremberre bízzuk. Most például az egyik szobát festettük ki, amivel megbíztunk egy festőt, mert a tapéta alatt olyan rossz állapotban volt a fal, hogy nem mertünk magunk nekifogni. Így háromszor annyiba került, mintha magunk csináltuk volna, de tökéletes lett a végeredmény, ráadásul legközelebb már mi is át tudjuk festeni, ezért hosszú távon megéri a befektetést. Az ajtókat viszont mi magunk festjük, mert az nem igényel különösebb szaktudást. A legdurvább eset a fürdőszoba festésénél adódott néhány éve. Úgy gondoltuk, hogy ezt magunk is meg tudjuk csinálni, de menet közben derült ki, hogy műanyag festékkel van lefestve, amit le kellett kaparni. Napokig festéket kapartunk, ami bosszantó és kimerítő volt. Amikor az utolsó darabot sikerült leszedni, szó szerint elsírtam magam” – árulja el, majd válaszol arra a kérdésemre is, mely a tervszerűségre és a váratlan költségek felmerülésére irányul:
„Általában nagyon alaposan átgondoljuk, hogy mibe vágunk bele, megtervezzük a munkát és a kiadásokat is, így nagyon nem szoktak adódni váratlan nehézségek vagy kiadások. Most például előre egyeztettünk a festővel, hogy mennyiért vállalja el, ill. milyen festékekre, hengerekre és ecsetekre van szüksége, így láttuk, hogy belefér a keretünkbe. Végül annyi nehézség adódott, hogy több glettre volt szükség, ami 3 ezer forint plusz költséget jelentett, de az belefért még.”

A szakember vs. „megcsináljuk magunk” harcot illetően Erikának sem más véleménye:
„Amit lehet mi csinálunk, mert sokkal olcsóbban jön ki mintha mestereket hívnánk. Ráadásul sokkal lelkiismeretesebben dolgozunk magunknak, beletesszük szívünk lelkünk, így biztos nem nagyoljuk el  a dolgokat. Ezzel nem akarom leminősíteni a mesterembereket, de sajnos van rossz tapasztalatunk, aki csak úgy csinálta meg a munkát, hogy első látszatra legyen szép, aztán később jöttek elő a hibák. A mai internet alapú világban nem nehéz utánanézni mit hogyan kell, meg aztán ha nem megy valami azért a családból kerül segítség, apukám pl túl van már pár felújításon, szívesen szokott segíteni.”
Természetesen ott, ahol pontos tervet készítenek és alaposan előkészítik a terepet, kevesebb a váratlanul adódó nehézség is, bár a tapasztalat hiánya még néha így is kifog az emberen:
„Párom precíz ember, így ő mindig mindenről pontos tervet készít, én nem vagyok ennyire tervezős, de azért hallgattam rá, hisz mégis csak ő a férfi, meg azért jobb haladni ha van már konkrét elképzelés. Igazából kiegészítettük egymást a munkában, mert én eldöntöttem, hogy mi milyen színű legyen a fal, mi hol legyen, kedvesem pedig eltervezte hogy hogyan valósítsuk meg. Na ez már azért nehezebb volt, mint kigondolni a színeket.
Mivel nem vagyunk még rutinosak, jött egy pár akadály, de leküzdöttük. A hálószobafestésnél pl nagy probléma volt, hogy csíkos lett a festés, párom egyre elkeseredettebben állt a létrán a hengerrel és nem értette miért. Én fogtam magam és elkezdtem fórumokat olvasni a neten, és ráleltem a hibára. Túl élénk volt a szín, és a fehér festék kicsapódott a nem egyenletesen száradó falon. Meg aztán volt telefonos segítségem is, így próbáltam kikérni családi szakértőnk tanácsát.”
Ezek után mindkét családnál jogosan felmerül a kérdés, minden évben belevágnak a tatarozásba?
„Általában végsőkig húzzuk a tatarozást mindig, mert egyrészt nem szeretjük az ezzel járó felfordulást, másrészt pedig elég költséges mulatságról van szó, így nem is engedhetjük meg magunknak túl gyakran. Általában minden évben elvégzünk valamilyen kisebb felújítást, amire van pénzünk és ami nem várhat tovább”- meséli Flóra, de Erikáéknál sincs másként a dolog, ők sem szeretnének minden évben festőecsetet fogni:
„Azt mondják, hogy az emberi élet, fejlődés 7 éves periódusban történik, így aztán úgy tervezzük, hogy 7 év múlva festünk megint. Szeretnénk most úgy megcsinálni, hogy pár évig tényleg ne kelljen hozzányúlni, mert azért munka mellett tényleg megterhelő és hosszú folyamat a lakásfelújítás, bár igaz utána jó érzés élvezni a saját munkák gyümölcsét” – meséli, majd végezetül ellát bennünket egy okos gondolattal is, mellyel maximálisan egyet értünk:
„Mindenkinek merem ajánlani, hogy nyugodtan vágjon bele, mert nagy munka ugyan, de megéri, ráadásul új dolgot tanul meg az ember, és ezzel is fejlődik. Ha kész a munka, akkor nagyon jó érzés, hogy saját kezünk, szívünk által lett megvalósítva. És azért munka közben volt móka és kacagás is, hiszen olyan vicces „tudatlanul” dolgozni. Főleg utólag…”