rádió

„Modernizált Sokolozás”, avagy rádiók újratöltve…

A legkedveltebb hordozható rádiók | Hordozható rádiók hozzáférhető áron | Rádiók a Sonytól
Kiűzhetetlenül égette bele magát emlékeimbe nagyszüleim recsegő Sokol rádiója, mely esztétikailag és hangminőségileg egyaránt alulmúlja napjaink technika vívmányait. Anno ezek a dolgok még nem is számítottak, tökéletesen boldogok voltunk a vasárnapi ebédnél felcsendülő „muzsikaszó, jókívánság” hangjaival, elfogadtuk a zenedobozt a maga randa, barna bőrtokjában, az időnként berecsegő és elcsukló hangjával…

Nem szeretnénk a „bezzeg a mai fiatalok” szöveggel előállni, de a téma megkívánja, hogy erről is szót ejtsünk, ugyanis a tinédzser korosztály ma már valószínűleg körberöhögné a Sokol rádiós időszakot, amikor nagyapáink úgy kezdtek hozzá a kerti munkának, sétának, egyéb tevékenységeknek, hogy közben mellettük ott recsegett a csúnyácska bőrtokos. A technika fejlődött, az élet óriásléptekkel előrehaladt és lám, lám a mai fiatalok ma szinte ugyanezt csinálják, csak éppen mobiltelefonnal. Utcán, buszon, aluljáróban. Vagy ti még sohasem láttatok tizenéveseket Snoop Dogg-ot, vagy Lady Gagát bömböltetni? Mi igen. Nem is keveset… Az ő korosztályukban ez a menő, a trendi, tulajdonképpen „modernizált Sokolozásnak” is hívhatjuk. De vajon ezen kívül is van létjogosultsága a rádiózásnak? Létezik még ember, aki azzal a célzattal megy be egy elektronikai szaküzletbe, hogy márpedig ő kisrádiót akar venni?

„Modernizált Sokolozás”, avagy rádiók újratöltve… - olcsobbat.hu

Van bizony, és még egy ideig lesz is. Létezik ugyanis egy szűkebb rétege az embereknek, akik gyermekkorukból éppúgy emlékeznek a kisrádiók forradalmára, mint mi, a mai MP3, MP4 és még ki tudja milyen ketyeréket pedig nem veszi be a gyomruk. Igyekeznek ugyan lépést tartani a felgyorsult világgal, van, akinek persze sikerül is, akiknek pedig nem, azok köztes megoldásként ilyen, ilyen és ilyen rádiókat választanak. Modernebbek a Sokolnál, de számukra kezelhetőbbek egy okostelefon lejátszási listájánál. Bármennyire is meglepő, de az ő korosztályuk a gyomlálás, kapálás és kerti munkák alatt még rádióval szórakoztatja magát, a vasárnapi láblógatás idejére pedig ebből dől a nótaszó. Nem mi találtuk ki, megtapasztaltuk és ehhez nem is kellett messzire menni, elég volt a szüleinket meginterjúvolni:
„Nem érdekelnek engem már ezek a modern csoda szerkezetek, a mobiltelefon használatát is alig tudtam megtanulni, SMS-t még mindig nem tudok küldeni. Negyven éve rádiózom, ez már azt hiszem, míg élek nem is fog megváltozni. Ragaszkodom a szokásaimhoz, a megszokott környezetemhez, így ahhoz is, hogy olyan tárgyakkal vegyem magam körbe, melyek jó érzéssel töltenek el. A rádió ilyen. Ha tönkremegy, veszek másikat. A világért se cserélném le a ma divatos apró szerkezetekre!”
A rádiózásnak tehát igen is van még létjogosultsága. Többet hozzáfűzni nem nagyon lehet…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.