A legszebb emlékeket a fejünkben őrizzük, de azért nem árt őket más formában is megörökíteni. Hiszen az emlékek hajlamosak minden pillanatot megszépíteni vagy sokszor szelektálni. Pedig sok vicces, kedves pillanat veszhet kárba, ha csak a memóriánkra hagyatkozunk.

És ez most miért jutott eszembe? Mert családunk fő krónikása, az egyik unokatestvérem, több év családi fotóit testálta rám nem is olyan rég fél tucat CD formájában. Ugyanis ő imád fotózni és a gépet bőszen is kattintgatja minden születésnap, iskolai esemény vagy éppen karácsony alkalmával.

Persze mindenki más okból kifolyólag fotóz. Van, aki csak a gyerekei fejlődését és a családi eseményeket szeretné megörökíteni, vagy olyan is van, aki hobbiból fotózza a természetet, és persze olyanok is gépet ragadnak, akik hivatásuk okán állnak mindig a fényképezőgép mögé. Meg persze ott vannak azok is, akik csak akkor fotóznak, mikor nyaralni mennek… Számtalan indok, mégis rengeteg emléket szül.

Mióta feltalálták a fényképezőgépet, nagyot fejlődött a technika. A homályos részletektől, a fényképezett személyre hasonlító fotókig eltelt pár évtized. A fekete fehér képektől a digitális kamerákig már sokkal kevesebb. Hogy a következő lépés mi lesz, még nem tudjuk. De talán a hologramos képalkotás nem is tűnik olyan messzi lehetőségnek.

Bárhogy is, fényképezni jó dolog. Akkor is, ha amatőrként kattintgatunk egy egyszerű kamerával és akkor is ha egy profi géppel számtalan objektíven keresztül válogathatjuk meg, hogy miként is szeretnénk látni a valóságot az elkészült képeken.

Így karácsony közeledtével az emlékek megörökítése még fontosabbá válik. Míg év közben esetleg a család szétszéled, más városokban éli az életét, addig a fény és béke ünnepén sokan igyekeznek együtt tölteni az ünnepeket. Az estéket megszépítik a mindenhová felszerelt lágy fényű lámpások, a lakásokban süti és fenyő illat száll, miközben mindenki az ünnepre készül. Ki hetekkel előre, ki csak néhány nappal a Szentestét megelőzően. Álljunk bármely oldalon, biztos, hogy örömmel nézegetjük a néhány évvel korábbi önmagunkat egy szép album lapjain visszaköszönni. Hisz ezeken nem csak jókat mosolyoghatunk, hanem tanulhatunk is belőle. Milyenek voltunk, mit szerettünk, mennyit változtunk. A fénykép egy örökkévalóságra ugyanabba a testbe zár és csakis a szín tiszta igazat meséli rólunk…

Mégis sokan és élvezettel ragadunk fényképezőgépet, hiszen a gép másik oldalán állva lényegében történelmet írhatunk. Legyen szó családi krónikákról vagy környezetünk megörökítéséről, esetleg a karácsonyi menüről készült képekről, amiket később saját blogunkban, közösségi oldalunkon tehetünk közzé, a lényeg az, hogy másként kezdjük látni a világot. Egyszer csak észre fogjuk venni, hogy már nem csak nézünk, de látunk is. Képekben gondolkozunk és kompozíciókat keresünk. Felismerjük azokat a pillanatokat, amik igazán fotóra valók.

De egy igazán jó képhez nem kell profi fotósnak lenni. A véletlenül elkapott pillanatok is szolgálhatnak igazi és egy életre szóló meglepetéssel.