A mai posttal azt ünnepeljük, hogy holnap és holnapután – kevés kivételtől eltekintve – biztosan nem kell korán kelnünk. Mert bizony, hétköznap nem biológiai óránk irányítja, mikor pattan ki a szemünk, hanem valamilyen sipító, pittyegő ébresztő. Ha már egyszer kelni kell, miért nem ébreszt inkább valamilyen rádiós óra?

Egyrészt, ha csak pittyegést hallunk, hozzászokunk egy idő után – ezt saját tapasztalatból mondhatom. Ha azonban mindig más a zene, a beszéd, egy idő után kénytelenek leszünk rájönni, ezt már nem álmodjuk, ideje felkelni. Megannyi rádiós óra közül válogathatunk, a post végére egy aranyos darabot választottam: a Proficell Technoline WT 535 amely még arra is képes, hogy egy gombnyomásra kivetíti az időt, például az ágy melletti falra – így még félig lehunyt szemmel is ki tudjuk bogozni, mennyi az idő.