Kevésvideojátékot övezett olyan hisztéria, mint a Battlefield és a Call of Duty: Modern Warfare harmadik felvonásait: a játékosok az elmúlt hónapokat tűkön ülve várták végig, lecsaptak minden apró információmorzsára vagy látnivalóra, milliók adták fel előrendelésüket valamelyik üzletnél. Sosem volt kétséges: a két háborús lövöldözős játék minőségtől függetlenül lesz az év szenzációja, rekordbevételükkel sarokba állítanak minden szórakoztatóipari terméket. Így is lett: a Battlefield 3 az egyik legnagyobb nyitókészlettel debütált videojáték volt, miután kiadója 5 millió példányt szállított le kezdetben a boltokba, míg a Call of Duty: Modern Warfare 3 öt nap alatt 775 millió dolláros forgalmat produkált, tehát még a legnagyobb mozifilmeket, a Star Warsot és a Gyűrűk urát is könnyedén lepipálta.

Először a Battlefield 3 került boltokba még októberben, és már az elején le kell szögeznünk: az Electronic Arts és a svéd DICE fejlesztőcég szerelemgyereke volt hátrányban, hiszen a Call of Duty évek óta stabilan tartja rekorder pozícióját, az EA meg csak igyekszik utolérni. Ebből kifolyólag a Battlefield 3 sok tekintetben másolja is a rivális szériát, sok tekintetben viszont egyedi, ami abszolút kiemeli a középszerből. A Battlefield-játékokat eredendően mindig a többjátékos (multiplayer) ütközetekre készítették fel, ebből kifolyólag az egyjátékos kampány is nagy kihívás volt a fejlesztők számára, és nem is sikerült maradéktalanul azt produkálniuk, amit vártunk volna tőlük. Az atombombás, világra szóló fenyegetést jelentő terrortámadást még lenyelné az ember, manapság ez folyik a csapból is, viszont a kampány rövid, kevés benne az igazán monumentális jelenet, és kissé szedett-vedett koncepcióról árulkodik. Az egyjátékos rész dinamikus, mint a Call of Dutyban, talán túlzottan is hasonlít rájuk, de alapvetően ezzel nincs probléma.

Belső nézetű, lövöldözős játékról (FPS) lévén szó, azt hinnénk, a többjátékos rész is az állandó pörgésről, a reflexekről és a jó megfigyelési képességekről szól, mint a zsáner képviselőinek többségénél, de a Battlefield 3 ennél megfontoltabb játék. Amellett, hogy természetesen ezek a tényezők is megtalálhatók benne, a program kifinomultabb taktikát igényel; a választható kasztok és a vezethető járművek miatt egyáltalán nem mindegy, merre, mit csinálunk. Ráadásul a Battlefieldnek megvan az az előnye, hogy gyakorlatilag kötelezővé teszi a csapatmunkát: mindenkinek ki kell vennie a részét a csatából, a mérnököknek figyelniük kell a tankok épségét, a felcsereknek (bár ilyen kaszt külön már nem létezik) pedig segíteniük kell a frontvonalban harcolókat. A játék bravúrosan fest a Frostbite 2 engine révén, az év egyik legszebb programjáról van szó, ez kétségtelen. A környezetet aprólékosan kidolgozták a fejlesztők, a karaktermodellek élethűek, a rombolhatóság pedig csak erősíti bennünk az érzést: a háború nem játék! Vagy mégis?

A Call of Duty: Modern Warfare 3-at fejlesztő Infinity Wardnak és a kiadó Activisionnek egyszerűbb volt a dolga, s bár túl sokat nem is vállaltak a munkálatok során, a játék még így is remekül sikerült. Kétségtelen viszont: ez itt a Modern Warfare 2 kissé feljavított változata, sokkal több extrát nem kínál, mégha meglepetések lesznek is, ezt garantálhatjuk. A történet közvetlen folytatása az előző részben látottaknak, nem árulunk el nagy titkot: a harmadik világháború kitör, mi pedig bejárjuk az egész világot, hogy rendet rakjunk, mentsük a menthetőt. Párizstól New Yorkon át Londonig mindenhol ott leszünk, filmszerű jelenetek követik egymást, ami szájtátásra készteti a játékost. A kampány itt is nagyon rövid, de sokkal meggyőzőbb, mint a Battlefield egyjátékos része – hiába, az Infinity Ward mestere ennek a műfajnak!

A többjátékos rész sem tartogat sok meglepetést, bár újdonságok azért vannak, és finomítás is tapasztalható bőven. A Call of Duty: Modern Warfare 3 a klasszikus multis élményt ígéri, sprintelünk a pályán állandóan, közben a lehető leggyorsabban és legpontosabban kell céloznunk – itt az számít, ki lő először. A kompetitív többjátékos játékban újdonságnak számít a Kill Confirmed játékmód (ha lelövünk valakit, a dögcédulájával „meg kell erősítenünk” a találatot a biztos pontért), a kooperatív Spec Opsot pedig egy új Survival móddal dobták fel, amiben a hullámokban érkező ellenfelekkel szemben kell helytállnunk. Sajnos tagadhatatlan, hogy a Call of Duty felett technikailag eljárt az idő: a grafikai motor öregecske, s bár a fejlesztők igyekeztek tupírozni egy keveset rajta, a Battlefielddel szemben ez nagyon kevés, és akkor a buta mesterséges intelligenciáról még nem is beszéltünk. Ennek ellenére, mi nem szeretnénk végső döntést hozni a két slágercím között: mindkettőt egyformán ajánljuk, komoly játékos pedig úgyis kipróbálja mindkettőt!