Mi sem álljon tőlünk távolabb, mint hogy a hazai vagy akár a nemzetközi politika eseményeit becsempésszük az Olcsóbbatra – maradjon ez csak egy nyugododalmas, kedves, gigaherzekben gazdag és interpellációkban szegény sziget ebben a kavarodott világban. Viszont nem lehet szó nélkül elmenni a kütyüvilág szempontjából minden bizonnyal a hét egyik legfontosabb hazai híre mellett, miszerint megszületett a „Megállapodás a médiaügyeket érintő jogalkotási feladatokról” címre hallgató, ötpárti egyeztetés eredményeképp kialakult tervezet, ami fontos lépéseit rögzíti a honi televíziózás digitális átállásának. Az alábbiakban röviden azt foglalnánk össze, hogy mit is jelent ez az egész digitális átállás és mire számítsunk, amikor a tökéletes tévénket akarjuk megvenni a következő tíz évre.
Mi az a digitális adás? Jelenleg a tévéadások (itthon az összes hagyományos módon a levegőben sugárzott és kevés kivétellel a kábeltévé-rendszerek is) a jó öreg analóg módszerrel működnek. Bonyolult technikai részletekbe nem belemenve a TV-sugárzás általánosságban úgy működik, hogy fognak egy vivőjelet, amire ráengedik különféle módszerekkel az adás jelét, és aztán az így átalakított jelet szórják szét antennákkal vagy kábelen. A vevőkészülék (értsd: a tévé) fogja, elvégzi a vett adáson ugyanezen átalakítás fordítottját, így megkapva a Barátok közt legújabb epizódját. Ha ez az átalakítás-visszalakítás analóg módszerekkel történik, azaz különféle hullámformák összeeresztésével, modulálásával, eltologatásával zajlik, végig meghagyva az eredeti analóg forrást, akkor beszélünk analóg sugárzásról. Ezzel szemben a digitális adásban a sugározni kívánt műsort először digitalizálják (azaz nullákká és egyesekké alakítják), kódolják, tömörítgetik, és ezt a 0-1 számsorozatot szórják aztán szét. A tévének itt egy kicsit több dolga van: a vett számsorozatot még vissza is kell alakítania az általunk is érthető-látható analóg képpé. Arcpirítóan elbagatellizált hasonlatként: egy analóg adásnál az adótorony a szokásos emberi nyelven, csak egy nem hallható hangmagasságban kiabál, míg egy digitális adásnál már az emberi nyelvet is lefordítja előtte egy jobban kezelhető gépi nyelvre.
És minek ez az egész? Két kulcsfogalom: szűkös frekvenciatartományok és minőség. A tévésugárzásra alkalmas frekvenciák száma egyszerűen korlátos: bizonyos frekvenciahatárok alatt és fölött már máshogy terjednek a hullámok és nem lehet velük egy értelmes földfelszíni vagy akár kábeles sugárzást kialakítani (meg persze kellenek tartományok a rádiónak, a mobiltelefonoknak, a WiFi-nek és még ki tudja, mi mindennek…). Csatornából meg egyre többet akarunk és már most sem férünk el a lehetséges tartományokban (lásd a UPC Mezzo vs. AXN-ügyét) – a digitális csatornákból viszont jóval több fér ugyanezen keretek közé. A másik szempont a minőség: digitális működés esetén sokkal több és jobb lehetőség nyílik az adás zavarainak javítására, ezáltal nagyságrendekkel jobb minőségű vételt lehetséges biztosítani azonos körülmények között.
Mi fog történni? A válasz nagyon egyszerű: 10 éven belül a fejlett világban nagyjából mindenhol megszűnik az analóg sugárzás és csak és kizárólag digitális tévéjelek fognak repkedni a levegőben.
Minek teljesen átállni? Mert nincs értelme ellenben borzalmasan drága párhuzamosan futtatni a két rendszert. Az új adásokat úgyis a legtöbben akarják majd venni, és elég hamar eljutunk arra a pontra, mikor inkább megéri majd mindenféle kedvezményes egyszerű eszközökkel, konverterekkel áttolni a digitális műsorszórásba a maradék smucig vagy kispénzű tévénézőket is, mint fenntartani az analóg szisztémát.
Öööö…és ez mit jelent, ha most tévét akarok venni? Ha spórolni akarunk vagy relatíve limitáltak az anyagi lehetőségeink, igazából semmit. Megnyugvást lelhetünk a tudatban, hogy hozzánk hasonlóan néhány megszállotton kívül a magyar tévénézők tábora analóg készülékekkel rendelkezik – őket úgysem fogják faképnél hagyni. Lesznek majd konverterek, mindenféle kedvezményes átállást támogató csomagok, és a kábelszolgáltatók jó részénél már most is úgyis csak egy köztes készüléken keresztül tudjuk a tévénk a hálózatra dugni, tehát a most megvett csilli-villi plazmánk a nem kell majd öt év múlva kidobnunk. Viszont ha nagyon előre akarunk gondolkodni, a technológia már elérhető, hisz nyugaton már rendesen használják: érdemest a DVB technológia támogatását keresni a kinézett HDTV specifikációjában.
További olvasnivaló: