MicroSD kártyák | Memory Stick Pro Duo memóriakártyák | Pendrive-ok többféle méretben
Ha már megnéztünk pár digitális fényképezőt a nyárra, ideje, hogy essen néhány szó a memóriakártyákról is: a termékismertetők és a boltok katalógusai számos típusjelzéssel fárasztják az egyszeri felhasználót, aki jóformán csak annyit fog fel az egészből, hogy az új kütyüjéhez már megint nem jó az a kártya, amit a múltkor vásárolt. Az alábbiakban a ma használt memóriakártyafajtákat ismertetjük, igyekszünk érthetőek maradni.
A memóriakártyák flash memóriára épülő adattárolók, általában digitális fényképezőkhöz, videokamerákhoz, mobiltelefonokhoz, MP3 lejátszókhoz vagy játékkonzolokhoz használják digitális információk tárolására. A technológia előnye, hogy a kártyák viszonylag kicsik maradhatnak (az összehasonlításhoz gondoljunk a lemezek nagyságára!), miközben számtalanszor újraírhatók és olvashatók anélkül, hogy ehhez plusz energiafelhasználásra lenne szükség. Az első memóriakártyák a kilencvenes években jelentek meg, az úgynevezett PC kártyákat ma már nem igazán használják.
A legnépszerűbb: a Secure Digital
Az SD kártyákat említjük először, nem véletlenül: a Secure Digital a legelterjedtebb technológia, amit 400 márkába, összesen pedig mintegy 8 ezer termékbe építettek be. A SD kártyáknak az eredeti SDSC (Standard-Capacity) mellett további két típusa érhető el, az SDHC (High-Capacity) a korábbi maximális 4 GB helyett akár 32 GB-nyi tárhellyel is beszerezhetők, míg az SDXC (eXtended-Capacity) formátum legfeljebb (elméletben) 2 TB adatmennyiséget támogat. (Az úgynevezett SDIO kártyák a PC kártyákhoz hasonló kiegészítő szerepet tudnak betölteni, velük most nem foglalkozunk).
Utóbbiak az eltérő kezelőfelületük miatt külön támogatást kívánnak meg, azaz a gépek, amik csak az SDSC formátumot támogatják, nem fogják tudni olvasni az SDHC és az SDXC kártyákat – szerencsére az esetek többségében ezzel ma már nem kell külön foglalkoznia a vásárlóknak. Fizikai méret terén is tudunk válogatni, noha a készülékgyártók sokszor előre behatárolják a lehetőségeinket: a standard méret (32×24 mm) mellett kaphatók miniSD (21,5×20 mm) és microSD (11×15 mm) kártyák is – a kisebb adattárolókat célszerűen a kisebb hordozható kütyük fogják támogatni.
Sebesség terén négy kategóriát különböztet meg az SD kártyákért felelős szövetség: a 2-es osztály 2 MB, a 4-es 4 MB, a 6-os MB, míg a 10-es 10 MB írását teszi lehetővé másodpercenként, ami azt jelenti, hogy míg az első SD videók rögzítésére alkalmas, feljebb haladva már a HD videókkal sem lehet problémánk.
Ők már leköszönnek
Szerencsés időket élünk, már bár még mindig sok a piacon elérhető technológia, a memóriakártya-piac letisztulóban van, több olyan típus is kezd eltűnni, elavulni, ami korábban óriási népszerűségnek örvendett.
A CompactFlash (CF) technológiát a SanDisk mutatta be 1994-ben, elsősorban flash memóriával készülnek, de bizonyos típusok merevlemezt tartalmaznak – ezek az úgynevezett Microdrive-ok. Annak idején a CF viharos sebességgel terjedt, mígnem belecsöppent egy alapos rivalizálásba, amit az MMC, illetve SD, az xD vagy a Memory Stick formátumok jelentettek. A CF hátránya, hogy bár közel azonos adatmennyiséget (akár 128 GB) képes tárolni a többiekhez képest, méretre mégis jóval nagyobb – a standard mérete 36×43 milliméter.
Az xD Picture Card, vagyis xD kártyákat főleg régebbi digitális fényképezők alkalmazzák, továbbfejlesztett változataik is csak 2 GB adat tárolására alkalmasak – viszont egészen kicsik, 20x 25 milliméteresek, talán éppen ezért látott bennük potenciált az Olympus és a Fujifilm 2002-ben. Ezeket a memóriakártyákat egyáltalán nem támogatják az új gépek, noha új kártyák készülnek – figyeljünk erre, ha használt fényképezőt vásárlunk! Az xD kártyák hátránya továbbá, hogy relatíve lassúak, mégis drágák.
A MultiMedia Card (MMC) szintén a SanDisk fejlesztése, az 1997-ben bemutatott formátum előkészületeinél közreműködött a Siemens is. A Toshiba NAND alapú flash memóriájára épülő kártya előnye az volt akkoriban, hogy a CF-hez képest viszonylag kicsit volt. A legfeljebb 128 GB tárolására alkalmas kártyák fölött ugyan szépen átvette a hatalmat az SD, az MMC kártyákat még viszonylag sokan használják, lévén a legtöbb eszköz, ami olvassa az SD kártyákat, támogatja az MMC-t is.
A saját formátum
Noha láttunk már erre hasonló példát, a Sony saját gyártású memóriakártyája a mai napig él és virul, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a japán vállalat 1998 óta megállás nélkül promózza a Memory Sticket. A Sony minden fényképezője, kamerája támogatja a kártyákat, sőt egészen más eszközök, például a PSP is ezzel működött. Aki a Sonyra szavaz, készüljön fel, hogy Memory Sticket is vásárolnia kell.
A flash memóriával szerelt memóriakártya valódi családdá nőtte ki magát, az egykori, maximálisan 128 MB adat tárolására alkalmas eszköz mellé érkezett többek között többpartíciós kiegészítő (Memory Stick Select), 32 GB elméleti adatmennyiséget támogató darab (Memory Stick Pro), egészen kisméretű változat (Memory Stick Duo), illetve az utóbbiak ötvözete (Memory Stick Pro Duo) is elérhető. A Memory Stick Micro (M2) már egészen parányi, 15×12,5 milliméter méretű, míg a Memory Stick XC elméletben 2 TB adat tárolására lehet képes – a gyakorlatban eddig ebből 256 GB valósult meg.
A jövő?
Most már arról is van fogalmunk, mi lehet a memóriakártyák jövője: az XQD kártyákat 2010-ben jelentette be a Nikon, a SanDisk és a Sony, a fejlesztést pedig azonnal felkarolta a CF kártyákért is felelős szövetség. Tavaly december óta azt is tudjuk: a HD felbontású kamerákhoz és fényképezőkhöz tervezett kiegészítőknél a cél 125 MB-os másodpercenkénti olvasási és írási sebesség elérése, a potenciális tárhelynek pedig minimálisan 2 TB-osnak kell lennie. Egyelőre a Sony gyárt ilyen termékeket, míg a Nikon D4 már támogatja is a formátumot.
Felbecsülhetetlen adatok miniatűr helyen:
Kingston Secure Digital microSD kártya 32 GB legjobb ajánlat (microSD kártyák minden méretben)
Sony XQD H Series 32 GB memóriakártya legjobb ajánlat (még több XQD memórikártya)
Sandisk Cruzer Ultra Backup 8 GB pendrive legjobb ajánlat (további pendrive-ok)