Női cipők és papucsok | Női ruházati kiegészítők | Táskák utcai viselethez és utazáshoz
Míg évekkel ezelőtt csak a nagymamák gyűjteményében, vagy múzeumokban láthattunk hímzett termékeket, addig mostanra ismét nagy divatja lett az ősi magyar motívumok használatának, természetesen a mai divat elvárásait követve. Egyre több pólón, cipőn tűnnek fel matyó és kalocsai minták, sőt már a tetováló szalonok félhomályában is akadnak hölgyek, akik csakis ilyen mintázattal kívánják ékesíteni testüket.

Mivel is kezdődött a hímzés ismételt felfedezésének divatja? Talán nem is számít, hiszen népszerűsége mostanra már a legifjabbaktól kezdve, az idősebbekig, nőktől a férfiakig töretlen. Na, de nézzünk csak szét kicsit jobban a hímzések háza táján!

Kézi vs. gépi

Egy (szerintünk) eredeti, magyar hímzéssel ellátott termék nem pusztán a varrógép mellett ülve készül, sőt valószínűleg sorozatgyártásról sem beszélhetünk, hiszen míg a ruha összeállítása lehet gépi művelet, addig a hímzés jobbára kézzel készül. Jobbára. Ha meg nem, akkor az olyan is: vagy csak festve van, vagy gépi tucatterméknek tekinthető. A sorozatgyártás során torzulhatnak a népi motívumok és értékét tekintve is az alacsonyabb árkategóriás a besorolása, még ha a márkanév és a rajta lógó árcédula másról is tanúskodik. Gépuralom ide, gépuralom oda, ennek is helye van a piacon, hiszen ezek a ruhaneműk is öregbítik a magyar kultúrát, viszik Magyarország hírét a világban és megférnek a csendes szobácskában hímezgető nénik mellett is, akik viszont igazi mesterei a tevékenységnek és minden elismerésünket élvezik.

Alkonykorok és fénykorok

A különböző tájegységekre jellemző hímzések nem mindig voltak népszerűek még hazánkban sem, pályafutásuk majdhogynem egy hullámvasúthoz hasonlatos, egyszer fenn, egyszer lenn. Az öltözködésben legnagyobb fénykorát a húszas, harmincas években élte, ráadásul nemzetközi szinten, a II. világháborút követően pedig jelentősen csökkent az érdeklődés a népies viseletek iránt.
A hatvanas években ugyan már nem volt a mindennapi viselet a hímzett öltözék, a háztartásokban mégis rengeteg helyen megtalálhatóak voltak: televíziók tetején, kanapék és bútorok díszeként, divatosak voltak a kalocsai és matyó mintával ellátott festett nippek, tányérok, tálak. Sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy ismét visszaszivárogjanak az öltözködésbe, a hétköznapi viseletbe is a motívumok. Bátran állíthatjuk megint  fénykorukat élik és a külföldi celebvilágban is támogatottságot élveznek: Emma Watson bulizni jár kalocsais blúzban, Suri Cruise abban fagyizik, Lewis Hamilton abban vezetett, Iker Cassillas pedig ilyenben védett. Aztán jött a Converse és 2000 forintos felárért cipőire kalocsait hímeztetett, a népi iparművészek pedig nem győzik az utánpótlást készíteni a ruhaneműkből és kiegészítőkből, melyek között a fülbevalóktól kezdve az övcsatig minden hímzésmintával van felturbózva. A hétköznapi hősünk mégis Szabó Éva néni, aki a robogóját festette fullosra a magyar mintával, azóta pedig már mindenki ilyet akar. Mi is. És hogy meddig tart a különböző hímzések és minták jelenlegi szárnyalása? Reméljük minél tovább. Kereslet van rá bőven és úgy tűnik a kínálattal sincs baj. Egyetlen félelmünk csupán az elsilányosulás és elkorcsosulás mumusa, hogy elveszíti majd egyediségét, különlegességét, hogy egy idő után erre is csak legyintünk majd, mint oly sok régen felkapott árura. Ne legyen igazunk.