Előfizetéses mobilnet | Feltöltőkártyás mobilnet
Személyes történet: a barátokkal évi rendszerességgel járunk evezni a Tiszára, ilyenkor sátrazunk, tábortűzön főzünk, abszolút nomád életet élünk – még egy mezei konnektort is alig találni, így a digitális kütyüket is száműzzük arra a néhány napra. Na, nem önszántunkból, ha valaki nagyon akarta, megtalálta a módját az internetezésnek; én speciel már akkor mobilinternetet használtam, aminek hála a kenuban ülve, vidáman böngésztem a Facebookot.
Top mobilnet árak: hasonlítsd össze őket! >>
Persze az is megérne egy írást, hogy milyen cudar, digitális világot élünk manapság, ahol az ifjúság már csak kettes számrendszerben hajlandó kommunikálni, de hangsúlyozzuk, hogy mindezzel csak a mobilinternet jelenségét szeretnénk szemléltetni. Mert a mobilinternet igenis jelenség: olyan eszköz, ami lényegesen megváltoztatta az internetezési szokásokat, és új területeket, sőt távlatokat nyitott meg a világhálót böngészők előtt.
A mobilinternet nem friss találmány, ugyanakkor az igazi térnyerése és a valódi vonzereje az utóbbi években mutatkozott meg, a hódító hadjárat pedig ma is tart, ahogy a szolgáltatók folyamatosan fejlesztik a hálózataikat. Mert mi is a mobilinternet? Pongyolán megfogalmazva és a technológiai sallangtól mentesen olyan vezeték nélküli internet-hozzáférésként definiálhatjuk, ahol az adatforgalom a mobilhálózatokon keresztül zajlik. A mobilszolgáltatók által üzemeltetett adótornyok hálózatai technológiától függően különböző sávszélességet biztosítanak országszerte, így akár utazva is kényelmesen internetezhetünk, ha a lefedettségi területen belül tartózkodunk.
Az első kereskedelmi mobilinternet-hálózat 1996-ban állt fel Finnországban, a Nokia 9000 Communicator használta a különböző saját bejáratú szolgáltatásaihoz, azóta pedig a mobilinternet terjedésével és a rá épülő iparágak növekedésével számos technológia váltotta egymást ezen a területen, ami végső soron egyre nagyobb elméleti sávszélességet eredményezett.
A főbb gócpontokat érintve érdemes szót ejteni a CSD-ről, a vonalkapcsolt technológia – telefonszámot kell tárcsázni a használatához – az első generáció (1G) képviselőjének tekinthető, ami 9,6 kbit/s adatátviteli sebességet biztosított elméletben; annak idején a WAP-hoz használták. A GPRS csomagkapcsolt megoldás, ami csak tényleges adatforgalomnál terheli a hálózatot: a 2G-nek is nevezett fejlesztés 53 kbit/s elméleti sebességet ígér, aminek a megerősített változata a 236 kbit/s-mal dolgozó EDGE (2,5G).
Az igazi áttörést a 3G hozta meg, a harmadik generációs technológia 384 kbit/s sebességet kínált elméletben, míg a 3,5G-nek nevezett HSDPA már meg sem áll a 42 Mbit/s-ig – itt tartunk most. A mobilszolgáltatók jelenleg is frissítik a hálózataikat, zajlik a 300 Mbit/s elméleti sebességű HSPA+-, illetve LTE-tornyok felállítása. Utóbbit szokás 4G-ként is nevezni, de meg kell, jegyezzük, hogy valójában a Magyarországon használt LTE ugyanúgy a HSPA+ technológiára épül, ezért nem generációváltó a megoldás – az LTE Advanced már annál inkább az lesz, számoljunk vele a jövőben! (Hangsúlyozzuk: a fent említett értékek elméletiek, és csak a letöltési sebességet vizsgáltuk.)
Rendben, létezik mobilinternet, de mi a jó benne? A mobilinternet vezeték nélküli webhozzáférést biztosít, viszont nem szabad összekeverni a Wi-Fi-vel: a Wi-Fi technológiailag alkalmatlan nagyobb távolságok lefedésére, viszont a mobilinternetes adótornyok messzebbre is eljuttatják a jeleiket, ráadásul az általuk kialakított hálózaton automatikusan történik az összekapcsolás és a jelek továbbítása, így gyakorlatilag a lefedettségtől függ, hogy tudunk-e majd internetezni, és ha igen, milyen sebességgel tehetjük azt meg. (Gondoljunk a telefonálásra: ha utazunk, ugyanúgy vándorolnak a jelek celláról-cellára, a tornyoktól távolodva viszont akadozhat, vagy meg is szűnhet a szolgáltatás.) Hátrány egyelőre, hogy a mobilinternetezés relatíve gyerekcipőben jár, így ennek megfelelően alakítják a szolgáltatók az árszabást és a szabadon forgalmazható adatmennyiséget.
Magyarországon elsősorban a három nagy mobilszolgáltató, a Telenor, a T-Mobile és a Vodafone kínál mobilinternetes szolgáltatást, illetve ezekhez csatlakoznak különböző virtuális szolgáltatók. Ők azok, akik hálózatot bérelnek valamelyik cégnél, majd saját márkázott termékként adják tovább a szolgáltatást – ezt csinálja a UPC, az Externet és a Digi is többek között. A cikk megírásának pillanatában is zajlik a hálózatok korszerűsítése, illetve a lefedettség növelése. A Telenor Hipernet néven üzemeltet HSPA+-s szolgáltatást, a Vodafone szintén ilyen technológiára épít, míg a T-Mobile-nak LTE-hálózata van, amit egyszerűen csak 4G-nek nevezett el. Ezek persze a legmodernebb, és így a legdrágább szolgáltatások, választhatunk olcsóbb, de lassabb csomagot is, ha nekünk jobban megéri, viszont gondoljunk arra, hogy ezekkel csak korlátozottan tudunk majd videókat nézni és zenét hallgatni az interneten!
Hogyan használhatod a mobilinternetet? Nos, az előfizetésen kívül szükséged lesz egy számítógépre vagy más mobileszközre. A számítógépeken általában a szolgáltatók által kínált USB-s modemmel tudod venni a mobilinternetes jeleket, de árulnak olyan laptopot, amibe eleve beszerelik ezt, így neked csak a SIM-kártyát kell beleültetned a gépbe. A mobiltelefonoknál és a tableteknél értelemszerűen csak az utóbbi módszer működik, itt viszont mindenképpen nézz utána, hogy a ketyeréd kompatibilis-e a választott internetcsomaggal! A technológiai ugrás ugyanis más-más modemet követel meg a felhasználótól, így hiába van viszonylag új okostelefonod, lehet, hogy még nem készítették fel az LTE-jelek fogadására. Természetesen egyéb kütyükön keresztül, például a 3G-modemmel szerelt PlayStation Vitán is mobilinternezhetsz.