Untakozol a villamoson? A kígyó vagy a telefonodba épített golfjáték már nem elég? …esetleg egy nyolcéves gyerek vagy? Vagy, najó, van egy nyolcéves kiskölköd, akit jó lenne, ha valami lefoglalna a hosszabb utak során? A világ sokat fejlődött az első kerüld-ki-a-versenypályán-az-akadályokat kis kézi prüntyögő videójátékai óta, pedig már azzal is a kilencvenes évek elejének általános iskolás osztálykirándulásainak sztárjává lehetett válni. Az alábbiakban – szokásosan a teljesség igénye nélkül – végigfutunk azon, hogy milyen kis elektronikus kézi játékokat lehet mostanság kapni.
GameBoy Advance SP
Már ősidők óta elfeledettnek és túlhaladottnak tűnt a GameBoy termékvonal (jól jellemzi a helyzetet, hogy egy ismerős a poénból elkért, aztán 3-4 játékkal nálam maradt készülékét évekig elfelejtette visszakérni), amikor Nintendo 2001-ben piacra dobta a GameBoy Advance-t, majd rá két évvel a mai napig csupán kisebb változtatásokkal árult Advance SP-t. A grafika összehasonlíthatatlan mértékben javult a korai modellekhez képest, de azért még mindig elég „gémbojos” – ne várjunk lenyűgöző 3D-s animációkat, inkább csak a korai PC-s játékok minőségét, de azt nagyon jól egy ilyen kis eszköz lehetőségeihez hangolva. Cserébe viszont 25 ezer Ft környékén már beszerezhetjük az újabb, becsületes háttérvilágítással ellátott készülékeket is.
GameBoy Micro
A Micro ugyanennek a platformnak egy apróbb dobozba csomagolt változata, kicsit kisebb, de azonos felbontású képernyővel. Nagyjából hasonló áron fut, viszont egy megfelelő adapterrel még MP3-lejátszót is lehet belőle faragni…
Nokia nGage
Mégis inkább a telefonba épített játékoknál maradnál? A Nokia nGage-e való neked. Két változatban kapható, a későbbi verzió elviekben mindenféle hardveres tipushibákat javított az elsőhöz képest, viszont jelentősen lebutították emellé – újonnan már úgysem kapható, érdemesebb a korai verziót megvenni, ha nem zavar, hogy csak nagyon hülyén lehet vele telefonálni (a telefont az élével kell az arcodhoz nyomni…). Symbian OS, dedikált MP3-dekódoló chip, pendrive-ként csatlakoztatható, sztereó fejhallgató-csatlakozó, jó minőségű 3D-s játékok és persze telefonálhatsz is vele…Manapság olyan 15-20 ezer Ft-ért megkapod használtan.
Nintendo DS
A Nintendo DS már egy másik kategória: két képernyővel (az egyik érintőképernyő stylussal), hangfelismeréssel, rendes 3D-motorral és beépített WiFi-csatlakozóval van ellátva (amivel persze nem teljesen szabvány, nehogy sima hálózatokhoz könnyedén tudj csatlakozni), amivel már sokkal komolyabb hálózatos játékokat is lehet játszani. Visszafele kompatibilis a korábbi GameBoy Advance programokkal, és ehhez is kaphatóak különféle kártyaolvasó kiegészítők, amik segítségével mp3-akat játszhatunk le és képeket is nézegethetünk, ha esetleg valami komolyabbat szeretnénk csinálni a konzolunkkal. Az ára is komolyabb, ehhez jelenleg olyan 40 ezer Ft környékén juthatsz hozzá.
PlayStation Portable (PSP)
Jelenleg nagyjából ő a hordozható játékkonzolok csúcsa, és nem is kevéssel tud többet egy sima játékkonzolnál. Mindenki nagyon várta anno, és amikor 2004 karácsonya előtt piacra dobták, beváltotta a legtöbb várakozást. Az erős hardver és a jóminőségű kijelző segítségével már nagyon messze tűnt a pixeles főhősök kora, és a többi részletet is végre úgy oldották meg, ahogy azt kell: mindenféle obskurus csatlakozók és memóriakártyák helyett helyett van benne egy MemoryStick-foglalat és egy szabvány USB-csatlakozó, alapban képes mp3-ak és videók lejátszására és a képnézegetésre, és a teljesen szabványos WiFi-csatolójával képes akár gépek közti ad-hoc kapcsolatra, akár egy access pointhoz csatlakozva az internet elérésére. (Ha mégis furcsamód vonzódnánk az elfuserált szabványokhoz, az alap adathordozó hozzá az UMD nevű optikai lemez, ami jó lassú, de cserébe közel 2 giga adat ráfér…) RSS-feedek, netes tévéadások is simán nézhetők. Mindehhez képest az ára viszont nem is egetrengető, egy egyszerűbb PDA környékén áll: cirka 55-60 ezer Ft körül hazaviheted.