Mi Joey Tribbiani kedvenc étele?
Hát a szendvics.
Péntek esti könnyed szórakozásként lakótársammal – aki ezidőtájt vacsorához készülődvén éppen szendvicset sütött – elhatároztuk, hogy feltalálunk valamit, és ha már így hozta a sors, kitaláltuk a könnyen-gyorsan tisztítható szendvicssütőt. Valójában úgy indult a dolog, hogy lakótársam megjegyezte, hogy legszívesebben minden sütés után új szendvicssütőt venne, mert annyira lehetetlen a eszköz takarítása: vigyázni kell rá, hogy ne folyassuk tele a sütő elektromos részeit miközben tisztogatjuk, ebből meg az következik, hogy víz hiányában nem igazán tudjuk tisztára mosni a sütőlapokat, így a rajtamaradt darabok a következő sütéskor még jobban ráégnek a lapra, tehát utána még nehezebb (lenne) megszabadítani tőlük a szerkezetet – engedjék meg, hogy most ne rakjak be képet a szendvicssütőnkről.
Ennek megfelelően fel is találtuk a vízálló szendvicssütőt, amit egy az egyben be lehet tenni a mosogatóba, vagy mosogatógépbe, aztán kitaláltuk azt is, hogy milyen jó lenne, ha csak magát a sütőlapot lehetne kivenni, és ezeket tisztességesen, csap alá tartva elmosni. Én már el is képzeltem, hogy először csak a konyhaasztalon, manufaktúra típusú szerveződésben gyártjuk majd az általunk világszabadalmaztatott vízálló sütőket, és adjuk el igen magas áron, mondván, hogy handmade, hogy aztán multivá előlépve áttérjünk az NDK-turmixgépre, kivehető ajtajúra, természetesen, és mint retró-termék fogjuk árulni egy vagyonért.
Aztán első dolgom volt megnézni az Olcsóbbaton a szendvicssütő-kínálatot, hogy felmérjem a konkurrenciát, és hát mint kiderült, jól feltaláltuk a spanyolviaszt, úgyhogy inkább neki is álltam blogot írni, mi másról, mint a kivehető ajtajú könnyen-gyorsan tisztítható szendvicssütőkről.
Az RSS csatornánk segítségével könnyen és gyorsan tájékozódhatsz.