Szép lassan előáll az a helyzet, hogy egy átlagos, internettel ellátott háztartásban több gép is van, és mind internetre “éhezik”. Ilyenkor segíthet egy router, például a TP Link TL-WR 542W, amely ha akarom, vezetékes, ha akarom, wi-fi, ha akarom, szabad, ha akarom, a legszigorúbban biztonságos.
hálózat 
Nemrég még óriási luxusnak számított, ha valaki nem “bedugós” hálózatot épített, mindenfelé a jól ismert kábelek tekeregtek, átestünk rajtuk, rágurultunk a székkel, kirántottuk a falból vagy a gépből… Ehhez képest már jóval tízezer forint alatt kaphatunk vezeték nélküli hálózati eszközöket, itt van például a TP-Link wireless routere, a WR542G. Akár otthonra is megéri, annyira olcsó.
hálózat 
Múlt héten végén még nagy erőkkel belevágtunk a mindenféle ADSL-modemek bemutatásába, valószínű azóta mindenki beszerzett otthonra legalább egyet, és epedve várják, hogy további tanácsokkal segítsük az otthoni, vagy irodai hálózatépítést. Igaz, volt már itt a blogon vezetéknélküli hálót is biztosító routerekről egy külön bejegyzés, de a témát korántsem merítettük ki. Ráadásul a pénteki alkalommal is részben olyan eszközöket mutattunk be, amik kicsit túlmutatnak a hagyományos, rengeteg háztartásban meglévő kábelmodem-router-számítógép vonalon, így most is igyekszünk olyan dolgokról írni, amiknek megléte nem biztos, hogy egyértelmű, ha otthoni hálózatról beszélünk, azonban mindenképpen hasznosak, vegyék hát meg őket.
hálózat 
Már az is furcsa, ha egy broadband hálózati eszközök tesztelésével foglalkozó cég igazgatóját Steve Broadhead-nek hívják, arról meg ne is beszéljünk, hogy a honlapjukat nagyjából 2001-ben megalkották, de azóta nem nagyon igyekeztek a trendekhez igazítani.
Mindenesetre a legfurcsábban az hangzik, ha bejelntik, hogy tesztek során az ADSL-kapcsolat letöltési sebességét tízezerszeresére sikerült növelniük egy “hálózati gyorsító eszköz” segítségével. Az említett eszköz egyébként nem más, mint egy intelligens hálózati switch, ami hálózat fizikai kapacitásait figyelembe véve igyekszik az átmenő forgalmat optimalizálni, például bizonyos csomagokhoz prioritást rendelni, kivédeni a véletlenszerű túlterheltség miatti összeomlásokat, a felesleges forgalmat pedig kiszűrni. Az eszközt a gyártója is úgy hirdeti, mint amivel meg lehet növelni egy hálózat sávszélességét – hozzátéve, hogy amennyiben a hálózati szolgáltató ezt lehetővé teszi – persze ha végigolvassuk az ismertetőt kiderül, hogy mindezt úgy éri el, hogy bizonyos, általunk kritikusnak ítélt szolgáltatásokhoz nagyobb prioritást rendel, a kisebb prioritásúakhoz érkező kéréseket meg akár figyelembe se veszi. Tehát ha mondjuk két szervert akarunk rajta keresztül üzemeltetni, akkor nyilván a nagyobb prioritásúnak jut több sávszélesség, azonban így előfordulhat akár az is, hogy a kisebb prioritású elérhetetlenné válik.
Mindenesetre a hír a ComputerWeekly-n és kicsit szkeptikus hangvételben az IT.news-on is megjelent, közölve, hogy egy 120 megabájtos .tar fájl letöltését 53Kb/s helyett 6,67 Mb/s-mal teszi lehetővé az eszköz. Azt, hogy inkább a Blikkbe való, erősíti az a megállapítás is, hogy a már említett tesztet végző cég közlése szerint ez a sebesség csak erősen tömörített fájlok esetében érhető el.
Összefoglalva és lefordítva az eddigieket nagyjából az egész annyit jelent, hogy tölthetünk le végtelen sebességgel, csak éppen ennek két feltétele van: amit letöltünk legyen elég jól tömörítve, valamint ne számítsunk arra, hogy eközben a hálózatot másra is tudjuk használni. Nos, ha így áll a dolog, akkor amíg nem lesz tényleg átütő fejlődés a témában, mi maradnánk inkább az egyébként is már elfogadható – persze ez szolgáltatófüggő – sebességet biztosító egyszerű ADSL-nél, nézzük is meg mit ajánlunk ma az otthoni vagy irodai hálózat témájában, íme:
És itt kérnénk elnézést a címért, hiszen mi is tudjuk hogy a Fradi a másodosztályban is alig remekel. Szóval ahogy azt az adatbiztonság témaköréből is nagyon jól megtanulhattuk, valamint híres-hírhedt hackerek által írt könyvekben is remekül meg van fogalmazva, vagy akár még túl is van magyarázva: az adataink kikerülésének elsővonalas védelme nem más, mint a fizikai. Most nagyot mondtunk, de persze ez sem jelent semmi különöset, csupán annyit, hogy ne hagyjuk, hogy bárki, aki a buzzworddé csépelt “social engineering” alkalmazásával csak úgy besétál hozzánk – legyen szó a cégünkről, de durvább esetben beszélhetnénk a villanyszámlásnak álcázott tolvajról -, könnyűszerrel hozzáférjen mondjuk a nyitott ajtó “mögött” tárolt szervereinkhez, és kapva az alkalmon egy pendrive-ot beledugva másolja le az amúgy brutálerős tűzfallal védett titkos adatainkat, aztán egyből rohanjon is vele a konkurenciához. Ugyanígy ne hagyjuk az irodaajtót tárva-nyitva – és hasonlóképpen az irodai gépeinket lezáratlanul, bár ez már nem a fizikai védelem – ha csak ebédelni ugrottunk le a szomszéd kifőzdébe, vagy a éppen a vadiúj dombornyomott bankkártyánkat se hagyjuk elöl csajozási célból asztalunkon, hiszen bárki leolvashatja róla a szükséges adatokat, és már vásárolhat is vele a neten a mi számlánkra, anélkül hogy nehéz munkával ki kellett volna csempésznie a pénztárcában tartott kártyát kabátunk becipzározott belső zsebéből. De legegyszerűbb példaként mondhatnánk azt is, hogy ne felejtsük nyitva a lakásunk ajtaját, ha már a lakatossal rátetettük azt a többszázezres zárat.
Vagy ha már óvatlanok voltunk, és figyelmen kívül hagytuk a fizikai védelem szükségességét, és megtörtént a baj, tegyük azt visszakövethetővé. Mondjuk szereljünk fel kamerákat, ilyeneket ni, mint amit mi is árulunk itt az Olcsóbbaton:
- Így kérj tőlem még valamit.
- Mit kértem? Semmit…
- Hihető, múltkor is a buszon: tudsz adni béencét? A fél busz azt hitte, valami drogdíler vagyok.
/Idézet a bash.hu-ról./
Szerencsére a mai hálókártyákon már inkább csak RJ45-ös csatlakozókat találunk, de ami még ennél is jobb, hogy a Wi-Fi-nek köszönhetően ez utóbbiba sem kell mindig kábeleket dugdosni, különben is, úgyis mindig csak olyan vezeték van kéznél, aminek egyik csatlakozójáról letört az a kis pöcök, emiatt meg folyton kicsúszik a gépből, megszakad a kapcsolat, ledob az MSN ésígytovább.
Múltkor az utcán azért vettem elő a laptopot a Móricz Zsigmond körtéri villamosmegállóban, mert egyik ismerősömmel ott futottam össze, és halaszthatatlanul meg szerettem volna mutatni neki egy képet; hát nem egyből vagy 5-6 Acces Pointot találtam, amiből egyre még csatlakozni is tudtam? De ez csak egy extrém példa, viszont ki ne szeretne inkább vezetéknélküli netet otthonra, ahelyett, hogy UTP-kábellel pókhálózná be az egész lakást, és miért ne szeretne, hiszen dübörög a tudomány és a technika, lassan már a mosógépen is van USB-csatlakozó, egyes Baranya-megyei településeken meg 100 megabites hálón lóg az összes lakás. És különben is, ha az ember barátnője áthozza a laptopját, nehogy már egy szál hálókábelt kelljen ide-oda dugdosni valami más helyett. Most pedig lássuk, milyen Wi-Fi-képes routereket és AP-kat ajánlunk ma, otthonra, vagy kisebb irodákba.
Az RSS csatornánk segítségével könnyen és gyorsan tájékozódhatsz.